1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
nem rémlik.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
kizárt. szuicid vagyok, ráadásul idealista is. elvek a fegyverek ellen. vajon ki nyer.

3. Bealszol a tévé előtt?
tévé? háháhá

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
persze, nem bírok neki ellenállni.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
mit?

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
csak nagy viták vannak. sajnos a legtöbb barátom (korlátozott példányszámban jelennek meg) legalább olyan makacs, mint én.

7. Gyorsan gépelsz?
van, amihez képest még egy csiga is gyors.

8. Félsz a sötétben?
üldözési mánia+farkasvakság. rettegek.

9. Most van valaki, aki tetszik?
ötödszörre futok össze az egyik hosszú hajú, borostás orvosis fiúval a folyosón. mióta a szinten lakom, megőrjít. titokban, persze.

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
mert nem voltam hajlandó elkezdeni.

11. Szerencseszámod?
tizenhárom.

12. Nyertél már lottón?
nagyon kiborulnék.

13. Most iszol valamit?
earl grey, szokás szerint.

14. Okosnak tartod magad?
valamennyire. sajnos ahhoz nem eléggé, hogy azt csinálhassam, ami valóban érdekel (titokban matematikus meg fizikus akarok lenni)

15. Ettél valaha bogarat?
naigen. fúj.

16. Most van valaki, aki hiányzik?
többen is, és ez igazán örvendetes.

17. Mit kérsz karácsonyra?
szakdolgozat.

18. Ismered a muffinembert?
ööö..nem.

19. Beszélsz álmodban?
nagyon remélem, hogy nem, illetve ha mégis, akkor több idegen nyelven felváltva.

20. Emlékszel az első csókodra?
sajnos. meg az elbaszott kispálszámra is alatta.

21. Reptettél valaha sárkányt?
nagyon régen. korpászsák, bodzaágak, bálamadzag. elég hamar lezuhant.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
horvát tengerpart, évekkel ezelőtt. azóta is rettegek a víztől. nem tudok úszni.

23. Sikeresnek tartod magad?
annak tartanám, ha egyszer annak tartanám.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
feleslegesen sok.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
félek a lovaktól. mindentől félek, ami nagyobb nálam.

26. Mik a terveid holnapra?
hektikus prezentációkészítés, latintanulás.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
hagytam, hogy eluralkodjon rajtam az üldözési mániám.

28. Most hiányzik a suli?
nem éppen, sőt.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
belátható időn belül, ami jó.

30. Szeretsz szingli lenni?
azt szeretem, ha elég erős vagyok hozzá, hogy az legyek.

31. Szereted a szobádat?
az otthonit nagyon. a koleszossal sem lenne baj, ha lenne még pár könyvespolc, meg egy saját asztalom.

32. Ki a hősöd?
hát, nincs olyan (Denisa Wry)

33. Lógtál valaha a suliból?
kiakasztóan konformista vagyok. de azért előfordul.

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
latinházit.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
az attól függ, mit szeretnék csinálni. maradjunk e-nél.

37. Ettél valaha kutyakaját?
NEM

38. Őszinte ember vagy?
egyre inkább. bár fenntartom, az őszinteség néha nagyságrendekkel többet árt, mint használ.

39. Szereted a ham&eggs-et?
mondjuk. imádom a félig sült/főtt tojást.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
a standard dolgokon kívül..sörnyitó, számológép, savlekötő.

41. Van valamilyen sebhelyed?
(például nyáron megharapott egy krokodil) igen, van több is (kés, drótkerítés, vasaló, kávéfőző..csupa profán dolog)

42. Szereted az akciót, a pörgést?
csak ne legyen váratlan.

43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
olyan nő, aki szívesen él ebben az elcseszett országban.

44. Mi a legnagyobb titkod?
remélem nem beszélek álmomban.

45. Milyen gyakran telefonálsz?
nagyon ritkán.

46. Hiszel a szerelemben?
igen. meg a barátságban. főleg.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
én megelégednék azzal, ha kevésbé lennék idióta.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
borosta, szakáll, borosta, borosta.

49. Mikor sírtál utoljára?
mikor legutóbb otthon voltam, megpróbáltam valami jót felidézni az ott töltött évekből.

50. Kit öleltél meg utoljára?
e-t, mielőtt elhúzott erdélybe.

51. Jól kijössz a családoddal?
viszony van, nem kapcsolat.

52. Hol van a mobilod?
az asztalon vegetál a szentem (nokia 0.1)

53. Mit ettél utoljára?
zöldséget.

54. Mi a kedvenc színed?
zöld.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
mosás, vágás, ámítás. audrey tautou. e-vel meg j-vel néztük hónapokkal ezelőtt. jaés megnéztem a shame-et, mó.

56. Most milyen dalt hallgatsz?
esik.

57. Most mire vágysz?
na ezt kivételesen pontosan tudom.

58. Melyik a kedvenc kocsid?
ford focus.

59. Most nézel valamit a tévében?
NEM

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
v. (szerintem ő a főváros legszekszibb gyógyszerésze)

magamat adnám, ha tudnám, ki az az én

nemo(?) tam demens est, ut sua voluntate maereat.

a nyűg. a könyvmoly. a hivatkozási alap. a hideg. a gép. a furcsa nővér. a sosem lázadó. az érzelmek. a barátok. az élet. én. a naiv. az irónia. a félreértések. a fóbiák. a hangszigetelt meghalások. a fegyver. a hang. a papír. a bp. a latinszótár. a lány a szélmalom ellen. a szélmalom. a szél. a levegő. a semmi.

a nő egyedül ki

nem tudom elhinni, hogy nem lesz erik sumo

h. mondta már régebben, hogy látta a mikrofonfejet a v-i buszon. mellette dolgozott két nyárral ezelőtt a gyárban majd két hónapig, miután a főnök feljött, hogy kell valaki, aki ért aelektonikához, meg a műszaki dolgokhoz, mert a mikrofonfej, aki a földszinten a csoportvezető, már megint eltávolított valakit a tekercselőgéptől, mert nem volt megelégedve a munkájával. a mikrofonfejet igazából mindenki utálta, ez már első nap tiszta sor volt. az emeleti pletykaközpontba osztottak be minket ablaktörlőlapátot fűzni, és a blade assembly tábla alatt működő kis munkacsoportunk történetesen épp a kávéfőzőkhöz vezető főútvonal mellett tevékenykedett, így az első hét végére már beható ismeretekkel rendelkeztünk szinte mindenkiről a gyárban: az elhaladók lakóhelyéről, családi állapotuk változásairól az elmúlt negyven évre visszamenőleg, a gyerekek/unokák+félrekúrások számáról (bocsánat), a vásárlási szokásaikról, és persze az illetők pletykafészekségi szintjéről (ez nagyon fontos információ (rizikófaktor), a segítségével ugyanis idejében ki tudták szűrni a feltörekvő riválisokat, hogy aztán módszeresen kezdjék el főleg szavahihetőség tekintetében kompromittálni őket, nehogy veszélyeztessék a saját maguk, azaz a fő pletykafészkek pozícióját). a mikrofonfej csak nagyon ritkán jött fel. beszélni az emeleti csoportvezetővel, vagy kávét levinni. beszélték, hogy kiállhatatlan, bunkó, flegma, munkamániás baszatlan picsa. de tartottak tőle. aztán jött a főnök, hogy vagy h. megy le hozzá, vagy én. egy enyhe lefolyású hiszti után (részemről) végül levitte h.-t. másnap már a mikrofonfej volt a kedvencünk. volt egy ilyen jellegzetes légszomjas felröhögése. mindig lementem reggelizni h.-hoz a tekercselő mellé, csak hogy hallhassam, meg figyeljem, ahogy vagy tíz gépet ellenőriz egyszerre, miközben eszik. ahogy magasról tesz mindenkire, aki körülötte van, és egyébként leplezetlenül utálja. hogy már attól boldog, hogy bemehet a munkahelyére és ott lehet egész nap. sokszor jött ki velünk az üzemből a megállóba a sparos reklámszatyrával, virágmintás bő ingben (egész kollekciója volt belőlük) és anyáink répanadrágjában, meg persze ott volt a haja, és az ortopéd esztékás szódásszifonszemüvege (valahogy mindig ilyennek képzeltem el a kádár-korszak nőideálját, aki kimondottan élvezi, hogy az emancipáció meg a puhadiktatúra áldásai beragyogják a hétköznapjait). szánnivalóan aranyos volt, ahogy elhagyatottan, szomorkás arccal cigizett minden nap egyedül a megállóban a munka után a z-i buszra várva. végül nem mertük tőle megkérdezni, mért nem ment férjhez soha, pedig irónia sugárzott belőle folyamatosan a világra, nem irigység, vagy féltékenység.. fel sem vette volna. akkor ősszel felszámolták a gyárat, a gyártósor egy részét pedig (persze mikrofonfejet is) külföldre, p-be vitték. mondják, hogy mikrofonfej hamar hazajött, nem sokáig bírta kinn, hogy azóta mi van vele, senki nem tudja.

ma a _történések_ egy pontján félig öntudatlanul próbáltam meg megsemmisülten elterülni az ágyamon, és miután ugyanazzal a mozdulattal _bebasztam_ a fejem a radiátorba, a törekvést egyértelműen sikeresnek nyilvánítom.

végre

voltam a tanszéken, orvosnál, boltban, latinon (francián nem), az ágyamon fekszek, irodalmakat keresek, kurvára nincs itt senki. próbálom elhitetni magammal, hogy csak elaludtam a kocsiban úton poitiers felé.

a múlt héten megadta magát a hűtőnk a négyszázháromban, a konyhai közöset pedig valaki feltöltötte almával. almaízű a tej, almaízű lesz a kávé. rossz májjal gyomorral átkozódom magamban, hogy a húsz kiló idared magyaros ízvilágúvá érjen a hidegben (paprikás szalámi, bontott tejföl), közben meg félkegyelműen motyogom torokhangon, hogy rétroviseur, rétroviseur, ekszöszájz búk, miegyéb.

n. azt mondaná, az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, meg hogy a tikok előtt mindig legyen víz. de igazából ilyenkor a fogalmi diszti(n)kció a lényeg. hogy rákényszerítse magát az ember, hogy azoknak az áthidalhatatlan években meg erkölcsökben mérhető távolságoknak a vonatkoztatási keretei között gondolkozzon megingathatatlanul, amik apám meg apu, férj és papíron férj, meg amik szerető és feleség közt vannak. ez a módszer sokkal hatékonyabb (lenne) mint a kamillateák, a cigik, a sopronik meg a munkamánia.

valószínűleg egy kollektív hallucinációhoz (igazából két ciót írtam, mert be vagyok csípve, de kitöröltem időben. a ció végű szavak nyilván határozott nőszemélyre utalnak a magyar nyelvben is. nyilván komplett hülye vagyok, de az mindenesetre, hogy határozott, na az kizárt) szóval valószínűleg egy kollektív hallucinációhoz adtam különböző színesítő motívumokat az előbb a folyosón, amikor teregettem (előidejű komponens ablativus absolutus-szal: a sört gondosan odatámasztottam a szárító mellé). szereplők: a szűk környezet és a tágabb értelemben vett falusi pletykaképző elemek által egyszerűen családként aposztrofált vérszerinti hétvégenti (egyeztettem) egymásmellettélők (a három nővér és a feleség), a háttérben a szálakat ide-oda kötögető nagymama, a második gyermekkorát (a térképen fél centivel ÉK-re) élő férj, szeretők (kar). csütörtök esti jelenet: a három nővér egyike (attribútum: soproni) üzeneteket vált nem létező apja (a férj, tudjuk) szerint nem létező egyik volt szeretőjével, aki korábban az általa szándékosan figyelmen kívül hagyott férj (az apa, kérdezzük) fiktív feleségének írogat állítása szerint véletlenül napokon át konzekvensen (játszva latinul, ez a könyvcím reggel óta kiborít). függöny.

annyira hidegen hagy a konstans álomtalanságom.

lassan, de biztosan lesz annales ebből a blogból (csupán fél perc kell ahhoz, hogy egy tefál serpenyőben felmelegedjen másfél adag kávé. zs. azt mondta, lötyböljem körkörös mozdulatokkal, aztán adjam hozzá a filézett halszeleteket. "de amúgy nem vagyok őrült vagy mániás vagy ilyesmi")

milyen lehet serpenyőben kávét melegíteni?

még nem döntöttem el, megriaszt, vagy megnyugtat az a természetesség, amivel hétfő reggelenként a zöld, frissen mosott munkásnadrágom zollstock-zsebébe csúsztatok egy alkoholos filcet meg egy szikét, aztán rácsíptetek egy tollat, felveszem a hátizsákom, és zsebre tett kézzel, halkan fütyörészve kilépek az öltözőből.

hatványozottan nőnek érzem magam, mióta a gyárban dolgozom. mindez azonban nem fog megakadályozni abban, hogy áramot vezessek a pólómba, ha valaki még egyszer végigsimítaná a hátam a tömény szalmiákgőztől könnyes szemmel, arra az esetre. hiába vágom hozzájuk a kesztyűm, felhívás keringetőre. picsába ezzel a saválló romantikával már.

ha éjszaka fúj a szél, egy ideje mindig rosszul alszom. vagy leginkább sehogy. az agyamra megy ilyenkor ez a felfokozott frontérzékelés, az fiksz, különben biztosan nem fordulna elő olyasmi, hogy arra riadok fel éjjel, hogy a gimis matektanárnőm szemrehányó hangon közli velem, hogy emm 9%-os lett a matektémazáróm emm, többek közt azért, mert a zsikiről másoltam le a fél dolgozatom emm, és emiatt még álmomban is annyira bűntudatom lesz, hogy azonnal felébredek. az elbaszott retrospektív stréber mindenségemet, azt.

a Jézus szíve brigád mindennapjaiból..

fb:-te jani, hogy a fenébe akarsz azzal a gereblyével lapátolni?! most őszintén.
jb:-támaszkodni hoztam.

egész nap csak tapogattunk. ez mifelénk a legadekvátabb kifejezés arra, amikor valaki egy olyan munkával tölt el egy nyolcórás műszakot, amit egyébként kábé tíz perc alatt el lehetne végezni, és akkor sem lenne semmi értelme. viszont. elmegy vele az idő, és határozottan úgy tűnik, mintha ez ember halaszthatatlan teendőkkel töltené a munkaidejét (dobozok átpakolása a műhely egyik feléből a másikba; annak a konyhának a tisztává varázsolása, ahol rajtad kívül nyolc férfi fordul meg naponta; esős időben felmosni a már eleve meghatározhatatlan színű padlót az egész üzemben..ilyesmik). már kora délelőtt annyira kikészített az imént vázolt intenzív tapogatás, hogy az irreverzibilis agyhalált elkerülendő nyelvtörőket szenvedtem ki magamból. agrárproletariátus agrárproletariátus agrárproletariátus agrárproletariátus agrárproletariátus agrárproletariátus